Bevallom, a Belga mindig is a szívem csücske volt, ha finom sörökről és gurmé fogásokról volt szó. De ebédelni, pláne vasárnap, még sosem voltam náluk. Kicsit óckodtam is a gondolattól… nálam a vasárnap inkább húsleves–rántott szelet kombó, egy gyors bögrés sütivel – jobb napokon akár egy Lajcsi szelettel.

A „legyünk nyitottak” elvet követve mégis beültünk ebédelni a Belgába – és már a fogadtatásnál jött az első kellemes meglepetés. Figyelmes, de egyáltalán nem tolakodó személyzet, nyugodt külön terem, igényes terítés. Már itt éreztem, hogy jó döntés volt.

De jöjjön a lényeg: a menü. Mert hiába szép a tál, ha üres, ugye?

Az előételválaszték szinte zavarba ejtő volt: sajtok, magvak, húsfélék, gyümölcsök és cézár saláta – ráadásul íncsiklandozó tálalásban. Akár itt jól is lakhattam volna, de mindent meg akartam kóstolni.

Két leves közül lehetett választani: klasszikus húsleves vagy zöldborsókrémleves. A döntés végül a húslevesre esett – igazi otthon íze volt.

A főételeknél sem volt könnyebb a választás, így inkább kóstolgatásba kezdtem. Gordon bleu sült krumplival, natúr fogas vajmártásban polentával, valamint bakonyi szelet csábított. Végül a rántott hús és a fogas került a tányéromra – a desszertnek is kellett helyet hagyni. A fogas olyan selymesen simult a vajmártásba, hogy legszívesebben megöleltem volna a szakácsot.

A desszertek aprók – és pont ez a zseniális bennük: mindet meg lehet kóstolni. Édes és sós falatok, sajtok magvakkal és gyümölcsökkel – akár ebéd után is tökéletes csipegetni. A kávés süti lett a kedvencem, szorosan a gesztenyés mögött.

Egy erős presszó a végén, egy pohár limonádé, és kész is volt a tökéletes vasárnap.

Finom ebéd, nyugodt, színvonalas környezet, kedves kiszolgálás – és még mosogatni sem kellett utána. Mi kell még?

A Belga mostantól nemcsak a lazulós esték és vacsorák helyszíne nálunk, hanem felkerült a „Hol ebédeljünk vasárnap?” listánk élére is.

Köszi, Belga!

(X)